Czike László
                             Leonardo da Vinci életrajza

LEONARDO DA VINCI  1452. április 15-ikén (a Kos jegyében) született Vinci-ben, - Ser Piero jegyző természetes fiaként. A kivételes elme (az egyik lexikon a foglalkozását nemes egyszerűséggel ‘itáliai egyetemes lángész’-ként határozza meg) jókor és jó helyre született. Anyja egyszerű parasztlány volt, akivel a fiatal tekintélyes firenzei jegyző úr eltöltött néhány kellemes éjszakát, és aztán szélnek engedte. Catarina - keresztnevénél többet alig tudunk róla, Leonardo sem említi 7000 oldalnyi jegyzeteiben - megszülte fiát, majd az apa gondjaira bízva eltűnt a csecsemő életéből. Annyi bizonyos, hogy szép lány lehetett, mivel Leonardo az évek során kifejezetten jóképű ifjúvá serdült. Mivel Ser Pierónak, az apának még sokáig nem született újabb gyermeke, Leonardónak jó dolga volt az apai házban.

A gondolkodók - ha még bizonytalan léptekkel is, és az egyház halálos átkaitól félve - egyre merészebb elképzelésekkel álltak elő. Leonardo életében a terveiből (fantasztikus találmányaiból) egyetlen-egy sem valósulhatott meg; - az emberi tudás nem tudta követni őt. Az utókor most azzal tiszteleg az emléke előtt, hogy apró modelleken kelti életre tervrajzait.

Leonardo minden kérdésre (kihívásra) válaszolni akart; nem akadt oly probléma, melyre ne talált volna megoldást; - így aztán festeni már nem is maradt ideje.
Mindössze öt mű létezik, amelyről biztosan állítható, hogy az ő keze munkája.
Nem volt tétlen, vagy lusta ember. Sőt, állandóan töprengett valamin, kis jegyzet-füzeteit az övébe dugva hordta, és ha valami az eszébe jutott, bárhol is volt, neki-fogott a számításoknak, s a tervrajzoknak. Harmincéves koráig Firenzében élt.

Amikor a San Giovanni-templom süllyedni kezdett, új módszerrel akarta alapjait stabilizálni. Olyan meggyőzően érvelt, hogy a városatyák csak miután elkezdték a kivitelezést, értették meg, hogy képtelenség azokat megvalósítani...
 
1482-ben Milánóba utazott; Lodovico Sforzának ajánlotta fel szolgálatait. Ekkor főleg társasági emberként ismerték. Bálokat szervezett, s lantjátékával kitűnően szórakoztatta a vendégeket. Sforza, a Moro meg is lepődött, s persze nem is igen hitt neki, amikor Leonardo hadmérnökként mutatkozott be nála.

1502-ben már a rossz hírű Borgiák szolgálatában találjuk őt. Cesare Borgia egész Itáliát meg akarta hódítani, nem hagyta ki Leonardo szülővárosát, Firenzét sem. Leonardónak nem voltak skrupulusai; számára csak kihívások, kérdések léteztek, amikre válaszolnia kellett. Pontos katonai térképet rajzolt a városról, és a Borgiát támogató török küldöttségnek - akit két éve még a pokol fenekére akart küldeni -  egy tervet is átadott egy híd vázlatáról, amely az Aranyszarv-öblön ívelne át...
Cesare Borgia bukása után a firenzei köztársaság hadi szakértője lett. Akkoriban éppen a repülés foglalkoztatta, s ezzel egyébként nem állt egyedül. Az ókor iránt csodálatot érző reneszánsz kori ember Ikarosz példáját követve akart a magasba szállni. Leonardo ehhez tanulmányozta a madarak repülését, s anatómiájukat. Néha festett is, de úgy érezte, festeni is csak akkor tud, ha tanulmányozhatja az emberi testet. Akkoriban az orvosok sem boncolhattak, mert az emberi test az Egyház szemében szent volt, és aki hozzáért, olyan bűnt követett el, amiért az életével fizetett. Leonardo - talán elsőként az emberiség történetében - titokban mégis boncolt, s nem is egyszer, hanem harmincszor! Pontos anatómiai rajzokat készített, s elsőként fedezte fel és írta le az érelmeszesedést. Lerajzolta azt is, hogyan helyezkedik el az embrió az anya testében. (Zelnik József: TESTAMEN Leonardo evangéliuma könyve borítójának elején a fénylő, csontszerű kör alakú metszet (grafika) mintegy emblémaként, az anyaméhben elhelyezkedő magzatot ábrázolja, amely Leonardo grafikája.)

Jegyzeteit nehéz elolvasni, mert gyakran titkosírást használt vagy egyszerűen bal-kézzel, tükörírással írt. Családja nem volt. A nők nem érdekelték, talán a férfiak sem. (Habár fiatalon perbe fogták Firenzében, hogy barátjával folytatott meg nem engedett viszonyt; - a vádakat tagadta, azokat nem is tudták bizonyítani.) Festő műhelyében mindig sok tanítvány vette körül, de barátai nem voltak. Az életből is magányosan távozott, 1519-ben, 67 éves korában. Feljegyezték róla, mint külön furcsaságot, hogy már az ötvenes éveiben aggastyánnak látszott. Szelleme viszont az utolsó pillanatáig nem pihent. Leonardo egyedülálló jelensége a történelemnek: szabad ember volt, akinek a gondolatait semmi sem kötötte meg.

Talán kevesen tudják, hogy Leonardo da Vinci szabadkőműves volt, méghozzá a pápa által 1314-ben végleg feloszlatott templomos lovagrend legtitkosabb háttér-rendjének, a Priory of Sion-nak (ez nem azonos az ‘elhíresült’ Cion Bölcsei-vel!) a számszerint tizenkettedik nagymestere; olyan előkelő névsor tagjaként, melyben a reneszánsz tudomány és művészet legkiválóbb elméi szerepelnek, vagy mint pl.:
Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy, a rend későbbi nagymesterei.

Vác, 2004. május 20.

                                                                Czike László