Czike László

                                 A Jobbik Magyarországért Pártnak 

Még néhány napot kell várnunk csak, és párttá alakul az egyetemi diákmozgalom. Ahelyett, hogy a kedves olvasó ilyen vagy olyan érzéseit, ellenérzéseit, kételyeit vagy kétségeit szubjektív érzületeimmel, belemagyarázásommal, intuíciómmal és konkrét gyakorlati tapasztalataimmal befolyásolni kívánnám, - úgy gondoltam, jót teszek azzal, ha némi ‘szellemi útravalót’ nyújtok át az új párt elnökségének és kongresszusi küldötteinek, ha már effektív cselekvési lehetőségeim meghiúsultak.
Nevezetesen arról van szó, hogy bármilyen politikai párt csak akkor lehet hiteles, ha elveiben, politikai koncepciójában ‘hű önmagához’, illetve az általa képviselt néprétegekhez, akiket - divatos kifejezéssel élve - meg akar szólítani. Igen ám, de ehhez definiálnia kell önmagát, önazonosságát, alapvető téziseit, programját, - és mindenekelőtt, hogy kiket, milyen néprétegeket tekint a potenciális bázisának!

Kiket képvisel(het) a Jobbik? A név meghatároz - tartja a mondás. Problémás ez a név; pontosabban baljóslatú csengésű. Nyelvtanilag nemcsak sugallja, hanem harsogja, hogy két Magyarország ‘van’: egy Rosszabbik (a mai), és egy Jobbik (a jövőbeni), amelyet az új párt tervez és fog megvalósítani. A címbeli név még azt is magában foglalja (teljesen explicit formában), hogy kvázi mindenki, aki a mai Magyarország állapotaival így vagy úgy egyetért, s azok fenntartásában nem csak érdekelt, de cselekszik is azért, hogy ‘minden’ a mostani (kényszer)pályán fejlődjék tovább, a ‘Rosszabbik’ Magyarországért küzd, - s mindenki, aki ezzel szembenáll, az mindenfajta külön helyezkedés és besorolás nélkül ‘a Jobbik’ Párt potenciális híve. Ez bizony igen kemény distinkció! Az új párt e keménységével mindjárt rendet vág ‘a sorok között’ - rögtön elvágja magát a teljes ‘Balabbik’ oldaltól; de nemcsak tőle, hanem mindenkitől a jelenlegi jobboldalon is, hiszen ‘felettük eljárt az idő vasfoga’; most jön a Jobbik, és leváltja a mai jobboldalt is. Mert ők nemcsak, hogy jobbak mindenkinél, aki akár a bal-, akár a jobboldalon áll, hanem ők a Jobbik, aki magától értetődően mindenkivel-bárkivel szemben az egyetlen ‘jobbik’ alternatíva! Szerintem egyrészt árulkodó, másrészt nagyon meg-gondolatlan ez a kategorikus, ‘látszat-kemény’ különbségtevés. Nem mintha ‘jó’ lenne mindaz, ami a mai Magyarországot jellemzi, - de okos politikus a valóságos állapotokból indul ki, és nem a vágyálmait tekinti iránytűnek. Hatalmas lólábak lógnak itt ki! A meggondolatlanság abból az egyébként abszolút alaptalan maga-biztosságból ered, ami az új párt alapvető célkitűzése. Tudniillik egyelőre semmi mást nem akarnak, mint elhódítani a MIÉP szavazótáborát, amelyben jóval több a hamis várakozás, mint a realitás-érzék, - ugyanakkor a szokatlan keménység oly ‘lágyságot’, radikális semmit-nemakarást takar, ami megtestesült konformizmus. Miközben a Jobbik mindenkibe belerúg; - valójában minden ellenfelének jót akar tenni. Jót tesz az SZDSZ-nek és az MSZP-nek, mert ‘elorozva’ Csurka Istvánék szavazó-bázisát, végképpen a történelem arckép-csarnokába ‘száműzi a vezért’, amivel ‘szalonképessé’ teszi a csurkátlanított - s immár patyolat-fehér, sőt, filo-szemitává is ‘avatható’! - néhány-százezres MIÉP-tömegbázist. De jót tesz annak az MDF-nek is, melyet egykor Csurka szakított ketté, s amelyik majd vacillálhat, hogy a Fidesz vagy az MSZP ‘hátán’, vagy éppen két év múlva fúziót ajánlva a Jobbiknak, vele együtt induljon újra a Parlamentbe. A legJobbikat persze annak a Fidesznek teszi, amelyik négy évre kénytelen volt a kisgazdákkal ‘szövetkezni’, s legutóbb el is veszítette a választásokat, mert nem léphetett koalícióra a szalon-képtelen MIÉP-pel. A Jobbik a Fidesz idealizált koalíciós társának előképe. Csak az a kérdés mindössze, hogy a MIÉP szimpatizánsai akarnak-e ‘átszavazni’, - sőt még az is, hogy vajon a Jobbik nem lesz-e ‘miépebbik’ az egykori MIÉP-nél?! A Jobbik jelenleg ‘saját magát’, vagyis a radikális gondolkozású egyetemi ifjúságot, plussz az Inconnu-csoportot képviseli. Hogy ki áll mögötte? Ez szakrális titok...

Az önazonosság azon keresztül mérhető le, hogyan viszonyul a Jobbik korunk legfontosabb - Magyarországot érintő - kihívásaihoz. Az identitás valamiért, de valami ellen is irányulhat. Nem tudhatjuk biztosan, hogy a Jobbik Magyarországa miben és mennyiben lesz ‘jobbik’ a mostani Magyarországnál, - ez majd kiderül a párt programjából. Amit biztosan tudunk; - az, hogy a párt mit utasít el, s miért. A Jobbik kiáll ‘a keresztény értékek’ (értékrend) - pontosabban az egyistenhit - mellett; de mélyebb, őszintébb krisztushitről esetében éppúgy nem beszélhetünk, mint az MDF, a MIÉP vagy a Fidesz esetében. Dej’szen még néhai Antall József is ‘keresztény Magyarországot’ akart (de ettől nem lett az!); éppúgy, mint ahogy most ‘minden jobboldali’ keresztény Európát akar (s persze ettől az sem lesz az)! Mint tudjuk, az elkereszténytelenített nemzetállamokhoz és a krisztustalanított Európai Egyesült Államokhoz vivő gyorsforgalmi út csupa ‘jobbik’-indulattal van kikövezve. A ‘Jobbik’ Európai Únióhoz, hazánk immár bebetonozott európai úniós tagságához fűződő ‘viszonya’ még a legjobb indulattal megfogalmazva is ambivalens és hektikus. A Jobbik egyszerűen ‘nem ismeri el’ tagságunkat; ámde teljességgel tisztázatlan, hogy mit akar helyette (vagy ellene) - tenni. Nagyjából ugyanilyen a Jobbik ‘állásfoglalása’ az 1990-es magyarországi rendszerváltással kapcsolatban. Egyrészt nem ismeri el legitimnek azt (bár nem mondja meg, hogy miért!), másrészt ragaszkodik hozzá, hogy ‘be kell fejezni’... Hasonló a helyzet a globalizációval összefüggésben is; - a Jobbikot egyfajta ‘határozatlan protestálás’ jellemzi, amiből sem a valós helyzet ismerete, sem a megoldás koncepciója nem sejlik fel. Éppígy ismeretlen a Jobbiknak az USÁ-hoz való ‘viszonyulása’ is. Azt tudjuk ugyan, hogy a Jobbik elutasítja a Trianoni Békediktátumot, annak összes, máig ható következményével együtt; - de hogy miként képzeli el a határokon túli, hamarosan ‘Schengen által is sújtott’ magyarság létét, jövőjét, azt nem tudjuk...
Egyáltalán: hogyan gondolkoznak ‘Jobbikék’ Magyarország (Únión kívüli?) jövő-beli szuverenitásáról - merő rejtély... Minimum annyit mondhatunk: a Jobbiknak nincsen európai jövőképe. Szerintem ez nem véletlen! Az új pártot valószínűleg eleve ‘gyári hibásnak’ alapították, illetve kézivezérlik valamilyen okkult műhely feneketlen mélyéről; ami annyit jelent, hogy eleve beleépítették azokat a hibákat, hiányosságokat és önellentmondásokat, amelyek révén egyrészt maradéktalanul megvezethető, másrészt amelyek majd előre bekódolt végzetét okozzák. Fejénél (elnökségénél) fogva vezetik őket körbe a sötét erdőben, soha ne találjanak haza.

A legfurcsább az alakuló Jobbik Párt viszonya Orbán Viktorhoz, s a Fideszhez. A párt alapító eszmei kigondolói nyilvánvalóan a már egyszer jól bevált receptet vették elő: (1) Végy egy egyetemi diákkört. (2) Válassz ki belőle három ígéretes tehetségű ifjút; kik a triász (triangulum) okkult szabályai szerint triumvirátust alkotnak. (3) A zárt mértani alakzatból ketten népiek, egy pedig liberális (vö.:  Áder, Kövér, Orbán). (4) Egy fideszes, egy miépes - meg egy vezér. (5) Jóképű, karizmatikus (jövőbe révedő profilú) személyiség, aki orientalizmusra hajlik...
Az egész képletben az a legárulkodóbb, hogy a Jobbiknak még fogalma sincsen arról, hogy egyáltalán milyen politikai programot fogalmazzon meg, de már tör a politikai hatalomra, - és már van jövendőbeli miniszterelnök-jelöltje. Fordított ez a szervezés - mint 1945 óta valamennyi -; nem a természetes alapoktól, a népből ered, természetes kiválasztódás útján, hanem céltudatosan megfordítva. Mielőtt bármi is ‘spontán’ kialakulhatna; adva van egy előre választott ‘egyetemista elit’ (egy diákköri triumvirátus), amely majd utóbb ‘kigondol’ mindent, ráül a hatalomra, eligazítja a jónépet, - nomeg elosztja a pozíciókat és a lóvét...

A Jobbik még láthatóan nem ‘döntötte’ el, hogy csak Orbán Viktor és a Fidesz kapcsolódó vonzata lesz-e, vagy kemény riválisa, már a kezdetektől. Gyengíteni, vagy erősíteni fogja-e ‘a jobboldalt’ a következő választásokon. Legvalószínűbb, hogy a Jobbik a magyar ‘jobboldal’ további leszalámizására van kitalálva; ámde  valódi színrelépése előtt eljátszatják vele ‘a Fidesz leghűbb csatlósa’ szerepet, - már csupán azért is, hogy Orbán Viktor nehogy idő előtt gyanút fogjon, s az első kézfogáskor már arra gondoljon: „Előttem áll a kékszemű utódom!”
Egy biztos: a háttér-tanácsadóknak nehéz lesz visszafogniuk ‘a fiúk’ elképesztő magabiztosságát, amellyel máris Orbán palástja után kapdosnak, s ráncigálják...

Vác, 2003. október 17.

                                                                Czike László