Czike László

                              Populisztikus önjelöltek veszélye
                               Ne csináljunk miniszterelnököt!

Rovatvezetőim, szerkesztőim, főszerkesztőim nem nagyon kedvelik, ha mélyebb értelmű írásaimat rendre - látszólag! - hosszas "mellébeszéléssel", néha példa-beszéddel, kvázi Ádám-Évánál szoktam kezdeni. Sajnálom, - ez nálam invokáció.
Most is ez következik.
Tekintettel arra - a jelen ügy szempontjából kétségtelenül szerencsétlen alap-helyzetre -, miszerint személyemben sajnos sem Bencsik András, sem Dr. Gidai Erzsébet, sem Dr. Torgyán József, - sőt, még Dr. Orbán Viktor sem tisztelhető: kénytelen vagyok - részben helyettük, de főleg érettük is - elkövetni az alábbi eszmefuttatást (lásd mindenekelőtt: a Demokrata karácsonyi számát).
A történések és az olvasottak alapján a tárgyban született legújabb gondolataimat semmiképpen sem hallgathatom el. Az erős cikkeket előbb-utóbb úgyis kiadja valaki, - ez természetes.
A legcsúnyább, egyszer's mind a legveszélyesebb újságírói magatartás, illetve tett az, amikor egyes belülről vezérelt, ám egyébként születetten gyanúslelkű emberek média-hatalmuk tudatától részegen "megvezetnek" másokat, miniszter-elnököket és/vagy mártírokat "gyártanak", félrevezetik az egész (olvasó-) társadalmat, - csak azért, mert maguk gyengék szembenézni az igazsággal, a történelemmel. A manipulálót nem menti fel "jószándéka", - következményeire nézve a belülről vezéreltség éppoly súlyos hiba, sőt bűn, mint a bértollnok-szerepkör felvállalása.
Ne csináljunk miniszterelnököt!

Reggel bekapcsoltam a televíziót. Éppen két dundi műsorvezető-kislány vezényelte a vidám mutogatós-kitalálós telefonos-televíziós játékot. Nóra ügyetlenül "eljátszotta" Nérót, amint éppen felgyújtja Rómát. "Na, igen, igen, ég valami, - na mi az, ami ég?!" (Hát persze, hogy ég: nem a csipkebokor, nem is a Reichstag, mi a fene éghet még ezen kívül, - csakis Róma!) "Igen, Róma! Na és, akkor ki is gyújtotta fel?!" - "Valami császár...", - hangzott a találó válasz. (Hát persze, hogy nem Matuska Szilveszter, nem is Carlos, vagy a Török Szultán, - hanem egy bizonyos római császár...) "Na és, akkor melyik római császár?" - "Julius Caesar..." - jött nehézkesen a baljós felelet.
Nóra-Néró ekkorra már öklömnyi lukat fúrt mutatóujjával a saját halántékába, hogy félreérthetetlenül jelezze: a Rómát felgyújtó császár nem volt egészen normális. A mutogatós-kitalálós játékban résztvevő egész magyar család, együtt nem jött rá az illusztris történelmi esemény helyes megfejtésére. Pedig Nóra társa mindent megtett a közös siker érdekében, még a "Kvó vadiszt"(!) is megemlítette, - amit persze a játékosok ezen a címen nem ismer(het)tek.
"A történelmi eseményt" tekintve, nem biztos, hogy Rómát anno Néró gyújtotta fel (lehet pl.: hogy csak gyújtatta), - viszont tény, hogy félig leégett. Ugyanakkor - ettől függetlenül - biztos, hogy Néró nem volt normális, mintahogy az az illető sem, aki Rómát anno ténylegesen felgyújtotta. Az persze szintén nem igazán újdonság, hogy Néró hülye volt, - hiszen az volt minden második-harmadik római császár. (És nemcsak ők, hanem példának okáért Hitler is, - meg persze mindazok is, akik őt szándékosan hatalomra juttatták.)
A műsorból szerzett (szerezhető) egyéb ismeretek sem mentek kifejezetten szenzáció-számba. A császár-példabeszédből, a kancellár-esetből, valamint a gyújtogatás(ok)ból leszűrhető absztrakt következtetések azonban általános érvénnyel bírnak.
Ne csináljunk miniszterelnököt!

Egyes újságírók - nem tehetnek róla, hogy csak azok! - váltig erőltetik, hogy a leendő új kormányfőt a feladatnak megfelelően kell kiválasztani: tehát lényegében kizárólag egy tudományos alapon is megoldható, szakértői feladvánnyal állunk szemben. Nem kell mást tennünk, mint alapos elemzés után meghatározni a megoldandó miniszterelnöki feladatkört - az eltakarítandó csődtömeg konkrét szakmai mibenlétét -, aztán ehhez illesztve, némi keresés után "megtalálni" a nemes szerepkörre tettrekészen kínálkozó-vállalkozó szakember-célszemélyt. Elképesztő, bűnös naivitás!
Békeidőben - amikor nem újrateremteni, "csak megőrizni" kell - még esetleg elképzelhető az új legfőbb vezető személyének módszeres kiválasztás útján és után történő céltudatos, aprólékos felépítése: "megtervezése" és megvalósítása.
Most azonban mély általános válságot élünk meg, amelyből a kivezető utat csak egy kivételesen kreatív, küldetéses, ösztönös zseni találhatja meg.
Az új miniszterelnöknek lenyűgöző személyiségű, karizmatikus, magával ragadó meggyőződésű, lánglelkű, de bölcs forradalmárnak kell lennie, aki céltudatosan és vasakarattal gyorsan gyümölcsöző, vadonatúj viszonyrendszert teremt maga körül. Nem szöszmötölő, mindenféle gyanús tanácsadók által böfiztetett bürokratára, - hanem koncepciózus, önálló, okos és erős vezetőre van szükségünk, aki tudja, mit akar, és tűzön-vízen át meg is valósítja elképzeléseit.
Ráadásul ő nem lehet senki közvetlen kreatúrája; önmagától, "születésénél fogva" kell kiválasztottnak lennie, - mint aki kifejezetten a mai kritikus helyzet megoldására predesztinált személy.
Végérvényesen véget kellene vetni a "demagóg-szocialista" ún. szakértelem-mítosznak is. A szakember ugyanis éppen attól szakember, hogy kimagaslóan (apró részletekbe menően) ért valamihez, - amivel viszont többnyire óhatatlanul együtt jár, hogy máshoz csak kevéssé, vagy egyáltalán nem. A specialista a világ nagy dolgaiban önállóan nem igazodik el. Mivel a fáktól nem látja az erdőt, nem lehet átfogó koncepciója, - így kiszolgáltatottá válik a beépített tanács-adóknak. Elég volt a valódi és a hamis szakértőkből egyaránt! Egy egészséges, fiatal "Antall József"-re lenne szükségünk, - persze titkos paktumjai nélkül.
Ne csináljunk szakértő-miniszterelnököt!, - mert mindent végleg elronthatunk.

Persze a jelenleg uralkodó elit, a hatalmat (és a vagyont) birtokló lobby-k alapvető érdeke, hogy 1998-ban a lényeget illetően ne változzék semmi.
Ezt a legfőbb célt az elit:
 minden fontos hatalmi és gazdasági (média-és pénz)-pozíció elfoglalásával és "zárolásával";
 az ellenzék megosztásával, a megújuló-megerősödő csoportosulások (pártok) folyamatos szétverésével, állandó belső viszályok szításával (divide et impera);
 a jelenlegi hatalom (koalíció) "alternatíva-nélküliségének" meg nem szűnő hangsúlyozásával;
 szociális demagógiával, kirekesztéssel-ijesztgetéssel, hamis ideológiák (liberális mákony) terjesztésével, - de legfőképpen:
 egyetlen-elfogadott egyezményes pártvezér felbukkanásának és "nemkívánatos" megerősödésének megakadályozásával, - illetőleg ennek érdekében:
 populisztikus-demagóg ellen-(ön)jelöltek kiválasztásával, támogatásával és mesterséges sztárolásával érheti el.
Állítom, hogy az első négy pont szerinti reakciók esetleges "destruktív sikere" még összességében is eltörpülhet az utolsó két pontban felvázolt potenciális károkozás jelentősége mellett. A hatalomra leselkedő nagyságrendileg legnagyobb veszély ugyanis az, ha a nemzeti ellenzék mégis meg tud egyezni egy minden tekintetben alkalmas, és a feladatot el is vállaló közös miniszterelnök-jelölt személyében, - mert ekkor, és csak ekkor egyesíthető a plurális-pozitív párteszmék, a nemzeti összefogás, valamint a személyiség szubjektív varázsának összes lelkesítő ereje.  A spontán folyamatok szükségszerűen e megoldásba torkollnak majd, - ha nem is megy mindez zökkenőmentesen, könnyedén. 
Ne csináljunk tehát miniszterelnököt!

Legalább mi ne csináljunk, hiszen jószándékú dilettánsok, sanda demagógok, fizetett kollaboránsok, sunyi ellenséges ügynökök százai, továbbá a hatalmukat féltő elitpárti "háttér-szakértők" tucatjai helyettünk is, mind-mind szorgosan azon munkálkodnak, hogy olyan - elfogadhatatlan eszmeiségű és csekély kvalitású -, egyébként használhatatlan "egyezményes miniszterelnök-jelölteket" találjanak ki a számunkra:
- akik eleve nekik dolgoznak, és így észrevétlenül holtvágányra viszik az újsütetű
  csendes revolúciót;
- vagy akik személyében eleve lehetetlen a teljes össz-ellenzéki egyetértés;
- vagy akik olyan buták, hogy azonnal nevetségessé tesznek minket, és minden
  pozitív változtatási szándékunkat;
- vagy akik annyira eltelnek saját nagyszerűségükkel, hogy "komolyan" hinni
  kezdenek küldetésükben, miáltal rövidúton köznevetség tárgyává válnak;
- vagy akik látszólag az élre állnak, látszólag forradalmárok, - majd a hatalmat
  elnyerve: rögvest a kamat-rabszolgákon uralkodó telek-spekulánssá válnak.
Ne csináljunk esendő-gyenge miniszterelnököt!

Túl sok - egyébként mindenkire veszélytelen - célszemélynek megígérték már, hogy ő lesz a következő miniszterelnök. Túl sokan hiszik azt magukról, hogy tökéletesen megfelelnek a súlyos követelményeknek. Kik is ezek a személyek?
 Kósáné Kovács Magda: az MSZP vész-tartalékja. Intelligens, szervilis, rokonszenves demagóg. Ígérettel nyilván rendelkezik. 
 Kovács László: az MSZP titkos esélyese. Szolíd, higgadt bölcs benyomását kelti. Nem lényeglátó, nem átfogó gondolkodó, nem kreatív, fantáziátlan.
 Nagy Sándor: parkolópályára került, ahonnan vélhetőleg felfelé nem vezet út.
 Németh Miklós: valódi nosztalgiát maximum tízezrek éreznek iránta, - "a felmelegített leves" esete lenne. Bankár, akikből már elég - és elegünk - van.
 Matolcsy György: szorgalmas, kisfantáziájú, pénzügyi-privatizációs szakember-bürokrata. Felkapták.
 Pusztai Erzsébet: nagytudású, nagyon okos, szenvedélyes és becsvágyó, - ám demagóg egészségügyi szakember. Úgy hírlik: Szabó Iván megígérte neki.
 Gidai Erzsébet: populisztikus (ön-)jelölt, valamint egyes újságírók választottja. Az a fajta specialista, aki szerint az ismeretszerzés fő útja a százalékszámítás.
 ............. Gizi: aki Iksz-Ipszilon szerint komoly ígérettel rendelkezik valakitől.
 Giczy György: a fanatikus kereszténydemokrata, akiből lassan nemzeti hőst csinál a pártütő Latorczai-Isépy duó.  Giczy-t viszont a "Szatelit" című TV-műsorban erősen "megvezette" Selmeczi Tibor középszerű hócipős humorista.
 Pozsgay Imre: a népfrontos hadastyán, aki a "népfelkelés"-terminológia hazai feltalálója, lakitelki sátorverő, valamint örökös tiszteletbeli köztársasági elnök.
 Torgyán József: a "Torgyánok fejedelme", a populisztikus, koncepciótlan, dögkeselyűző, féregirtó(zós) fődemagóg, - a magányos monarcha. Aki sosem lesz a földnélküli földmívesek földosztója. 
Akiről személy szerint nem emlékeztem meg: az nem populisztikus, nem önjelölt, nem kapott ígéretet, illetve (és/vagy) nem demagóg. Ennek alapján azonban még senki ne legyen biztos benne, hogy ő lesz a következő miniszterelnök.
Van egy személy, akiről írtam is, meg nem is. Nem állítom, hogy a közvetlen demokrácia gyakorlásának szép megnyilvánulásaként a Nép egy emberként fogja kikiáltani miniszterelnökké a dunakanyar jegén (esetleg Visegrádon), már 1998. februárjában. Nem állítom, hogy esetleg Ő lenne  a csodatévő Győző.
Egyáltalán nem gondolom, hogy szupermen, - de az idő neki dolgozik.

Tahi, 1997. január 27.

                                                                     Czike László