Czike László

                                          A MESSZI’LÁTÓK    
(Arany János: „A walesi bárdok” című balladájának aktuális átirata)

Orbán király, magyar király                     Vadat s halat, s mi jó falat
Léptet pejkó lován:                                 Szem-szájnak ingere, -
Hadd látom, úgymond, mennyit ér         Sürgő csoport, száz szolga hord
A magyar tartomány.                              Királyunk elibe.

Van-e ott folyó és földje jó?                   S mind, amiket e szép vidék
Legelőin fű, Kövér?                                Ételt-italt terem:
Használt-e a kormányváltás:                 S mind, ami bor pezsegve forr
Áder, Szájer, Gyökér*?                          A szőlőtöveken.

S a nép, az istenadta nép,                     Ti polgárok! hát senkisem
Vajon boldog-e rajt’                                Koccint értem pohárt?
Mint akarom, s mint a barom,                Ti polgárok! bús magyarok!
Melyet igába hajt?                                  Ne éljen Orbeán?

Felség! valóban, Koronád                      Vadat s halat, s mi ég alatt
Legszebb éke magyar!                           Szem-szájnak kellemes,
Földet, folyót, legelni jót:                         Azt látok én: de ördög itt
Ápol és eltakar.                                       Belül minden nemes!

S a nép, az istenadta nép,                     Ti polgárok, mélymagyarok!
Oly boldog rajta, Sire!                             Ne éljen Orbeán?
Kunyhói mind hallgatva, mint                 Hol van, ki zengje tetteim -
Megannyi puszta sír.                              Elő egy prófétát!

Orbán király, magyar király                    Egymásra néz a sok vitéz,
Léptet pejkó lován:                                 A vendég nemesek;
Körötte csend amerre ment,                  Polgároké a szebb jövő -
És néma tartomány.                               A többi egyremegy.

Székesfehér a vár neve,                       Szó bennszakad, hang fennakad,
Hol aznap este szállt:                            Lehellet megszegik. -
Széles Gábor, a vár ura,                       Ajtó mögül fehér galamb,
Vendégli a királyt.                                  Ősz jós emelkedik.

----------------------------------------------------

Itt van király, ki tetteid                            Emlékünk sír a lanton még -
Elzengi, mond az agg;                           No halld meg Orbeán:
S gyomor korog, beteg hörög,               Siratunk Téged, s jövőnket, -
Amint húrjába csap.                               Sorsunk halálra szán.”

„Gyomor korog, beteg hörög,                Meglátom én! - S parancsot ád
A nap zagytóba száll,                            Király rettenetest:
Vérszagra gyűl az éji vad:                     Tömlöcbe, ki ellenszegül,
Te tetted ezt király!                                Mindegyik renitenst!

Legyűrve népünk ezrei,                         Szolgái szét száguldanak,
Halom rózsa-kereszt,                            Ország-szerte tova, -
Hogy sírva tallóz, aki él:                        Székesfehérvárt így esett
Király, te tetted ezt!”                              A híres lakoma.

Tömlöcbe! el! igen kemény -                S Orbán király, magyar király
Parancsol Orbeán -                               Vágtat pejkó lován;
Ha! lágyabb ének kell nekünk:              Körötte fojtó rónatűz:
S belép egy ifjú lány.                             A magyar tartomány.

Ah! lágyan kél az esti szél                     Ötszáz, bizony, dalolva ment
Alcsútdoboz felé;                                   Tömlöcbe hős magyar:
Szüzek siralma, özvegyek                     Egy sem adta el önmagát, -
Panasza nyög belé.                               Polgár nem lett hamar.

„Ne szülj rabot, te szűz! anya                Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Ne szoptass csecsemőt!...”,                  Buda utcáin ez?
S int a király, s elérte még                     Felköttetem a kancellárt,
A tömlöcbe menőt.                                Ha bosszant bármi nesz!

De vakmerőn s hívatlanul                      Áll néma csend; légy szárnya bent
Előáll harmadik;                                     Se künn, nem hallatik:
Váteszi dal, magára vall,                        „Fejére szól, ki szót emel!
Ez ige hallatik:                                        Király nem alhatik.”

„Rabszolga lesz a nemzetünk -              Ha, ha! elő síp, dob, zene!
No halld meg Orbeán:                            Harsogjon harsona;
Ám angolok kardja nem fog                   Fülembe zúgja jóslatát
Egy magyar prófétán!                             Egy magyar lakoma.

----------------------------------------------------

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó-kürtön át:
Ötszáz énekli fennhangon
A próféta dalát.

 *Stumpf: egyik német jelentése - gyökér.

Vác, 1999. december 15.

                                                                     Czike László