Czike László

                                     A hepiend balladája

Trónörökös volt a Habsburg,
A Ferenc Ferdinánd -
Nyári éjen kedvese lett:
Sárika, vadvirág...
 
Száll reád merénylet átka,
A mátka megfogant -
Méhében egy halott császár
Magjáért szól a lant.

Ah! lágyan kél az esti szél                    
Alcsútdoboz felé;                                 
Szüzek siralma, özvegyek                    
Panasza nyög belé.                              

Ne szülj császárt, te szűz! anya              
Ne szoptass csecsemőt!...,                 
Férjhez adták egy orsóshoz
A csinos roma nőt.
 
Elárul a járomcsontod,
A nemes halánték -
Nemzedékek titkát hordod:
Ferdinánd atyádét.

Európa egységes lesz,
Magyar reményt kínál -
Hogy végtére megment minket
A szakrális király.

Pápa, add hát áldásodat!
Ő megmenti trónod...
Antikrisztus nem fog rajta -
S így mindenki boldog.
 
Megmenekülhet a világ,
Róma és Izrael -
Armageddon tehát nem lesz:
A vész így illan el...

Halál helyett örömünnep
Az Apokalipszis -
Jézus, s Márja békét hoznak,
Mert nem lesz több krízis.

Az Aranykor bőséggel jön,
Büszke Isten Fia -
Eredményes volt az újkor
Magyar áldozata.

Eggyé forrt az egész világ,
Minden népe testvér -
Megigazul minden ember,
A sok bűnös megtér.

Egynek engedetlensége
Majd’ mindent tönkretett -
De egy engedelmessége
Irgalmat érdemelt.

Isten tehát megbocsátott:
Új a történelem! -
Mert leszállt Ferdinándra
Megszentelő kegyelem.

Vác, 2004. október 26.

                                                                      Czike László