Czike László
                          Rekviem az ügynökapákért

Ki voltál? - kérdi a fiú;                            Én voltam! - mondja az apa, -
S az apja nem felel.                                 Ezerszer is én-Én!
Beszél a csend: Messzire ment!, -           Komplexus-okból táncoltam
S már más jött újra el.                             A szakadék szélén!

Mért bántod? - feddi a leány:                 A Cég mindig engem sztárolt,
Neked már könnyű volt!!                        Bár nem kellett volna, -
Halk-kis sikoly, semmibe hull:                Minden nap beállítottak
Nekünk sem válaszolt...                           A legelső sorba!

Ne hazudj! - lázad az asszony:              Te szegény! - hallik a sírból:
Eltagadsz ezer bűnt?! -                          Szegény-szegény fiam!
Játszottál bizony mindőnkkel,                Ha fel nem vállallak, akkor:
S személyed tovatűnt!                            Boldogok annyian...

Ki vádol?! - rivall az új nő;                    Ne sírj, Anyám! El ne átkozz!
Aki elvett mindent, -                               Mindezt apánk tette!
Magyarázták a családnak:                      Bár Istenünk rendelését
Jó, hogy végre így lett!                           Meg sohasem szegte...

Jaj, de rémes! - szól a nővér:                 Anyámat is, meg engem is
Békülni nem fogtok?!                             Annyiszor alázott...! -
Mért nem tudtok felejteni                       Gyengék voltunk, s meghaltatok:
Ennyi komisz dolgot?!                           Rám már nem vigyázott...

Nem értem! - töpreng a fattyú:              Ki voltál? - kérdi a fiú:
Apánk tiszta ember!                               Velünk mit csináltál?!
Vagy ha nem, hát fátylat reá, -              Dús erdőben elültettél,
Hánytorgatni nem kell!                          Majd gyorsan kivágtál...!

Ne ítélj!, és nem ítéltetsz! -                   Én voltam !!! - üvölt az apja:
A pap-öccs feloldoz.                             Végre magam voltam!
Senki ennyi bölcsességet                      Egyedül hagytak szüléim,
Magában nem hordoz!                          S összezavarodtam...

Ki voltál?! - kérdi a fiú:                        Isten arca messze illant:
Szél-e, vagy szélkakas??                      Gazdám a Sátán lett, -
Elárultad Istent, s minket, -                  Megszűnt minden kötöttségem,
S választ sehogysem adsz...                  Személyem átvedlett.

---------------------------------------------------------------------

Megtagadtam a múltamat,                   Hagyj elmennem, ne szorongass;
Anyádat-Titeket, -                                Hadd legyen már békém!
S hetvenhattól engem csak a                Minden összekeveredett, -
Hatalom hiteget...                                Hagyj hát Te is békén!

Apám, ne így!! - szól a fia;                  Rendben, apám!, békén hagylak,
Mégsem mehetsz így el!                       S nem kérdem, ki voltál!
Bolond az, ki gyáva lét’re                    Köztünk minden vitás kérdést
Bátorságot színlel!                               Megold majd az Oltár!

Pedig: így lesz! - mondja apja:            Elfogadom hát a döntést; -
Nem fordulok vissza!                           S figyelj, Fiam, arra:
Fatális-rút világunkban                       Nehogy mi is elhibázzuk,
Már semmisem tiszta...!                       Mint apám, s az apja!

Vác, 1999.

                                                            Czike László