Magyar Köztársaság Rt. Marx Károly 160 éve még nem láthatta előre, hogy a tőke koncentrációjának és centralizációjának végső kimenetele a XX. század alkonyára nagyjából az egész világon visszavonhatatlanul megteremti az egyetemes és személytelen részvény-tulajdon kizárólagosságát a politikai hatalomban éppúgy, akár a gazdaságban. Azt látjuk, hogy miközben a multinacionális részvénytársaságok - egy nemzetek feletti, vertikális struktúraként - behálózzák a teljes glóbuszt, és nem törődve az országhatárokkal, módszeresen megszereznek minden anyagi (tárgyi) és szellemi tulajdont, monopolizálják a termelést és a világpiacot; - aközben folyamatos tér-vesztéssel ugyan, de mégis, még mindig valóságosan létezik a nemzetállamok „el-avult”, horizontális földrajzi rendszere, a hagyományos világrend összeomlóban lévő, anakronisztikus váza. Az eróziós folyamatok hátterében az észrevétlenül színre lépő Világállam áll. Magától értetődő, hogy az átmeneti időszakban az új és a régi szerkezet egyfajta békés egymásmellett-élésre kényszerül: az új rendszer felépítése a régi lebontása közepette - zavartalan üzletmenet közben - folyamatosan zajlik. Az új világrendünk lényege szintén az egyetemes, személytelen részvénytulajdon marad/lesz, de immáron „a szavazati jog”, a politikai hatalom szintjén, - ám vég-kifejletében a hagyományos értelemben vett nemzetállamok országhatárai nélkül. A Világállam egy egységes részvénytársaság lesz (nem konföderáció, hanem ún. ‘kétszintű konszern’); a tulajdonosai pedig az egykori, de már közös államrendbe integrált nemzetállamok, még a megelőző időszakban elért és elismert szellemi, kultúrális, politikai, gazdasági, katonai, pénzügyi és egyéb össz-teljesítményük arányában. A globalizáció a végső, az utolsó leosztás, - ‘világháború’, amelyben eldől és rögzül a Világállam hatalmi struktúrája. A kíméletlen harc az élet minden színterén elemi erővel tombol, mert a tét mindennek a végleges birtoklása, - „az a bizonyos” utolsó területi felosztás, mely mint status quo később századokra fenn-maradhat. A mindent eldöntő háborús konfliktus abból ered, hogy a világ ma még végletesen megosztott, - a küszöbön álló, elkerülhetetlen egységesülés ellenére. A pénz és a szellemi hatalom ugyanis (még) nem azonos kezekben van. A háború azért is folyik, hogy ne csak a tőzsde-spekulánsok által tonnaszám fel-halmozott, valós fedezettel nem rendelkező fiktív/derivatív pénztőkék arányában történjék a Világállam politikai/hatalmi részvénypakettjének „egyezményes”, fel-osztása, hanem másként: a szakrális, univerzális tudás, a szellemi erő, a nemzetek valós szellemi teljesítményeinek az arányában. Amennyiben ugyanis a Világállamot is a brókerek és a katonák irányítják majd, úgy a világbéke és a kiegyensúlyozott fejlődés helyett a természeti és a társadalmi katasztrófák feltartóztathatatlan zuhataga, lavinája omlik ránk. Az egységes világ-ostobaság uralma az ökoszisztéma összeomlásához; - szükség-szerűen totális atomháborúhoz és az emberiség kollektív halálához vezethet. A harc még nem dőlt el, a felszín alatt gigászi erők csatáznak... A felszínen csak az látható, hogy semmi nem az, aminek látszik. A rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság valójában már egy részvénytársaság! Miközben cserében társadalmi tulajdonáért - és majdan a földjéért! - nagylelkűen odadobták neki látszólagos szabadságát és hőn óhajtott ‘nemzeti’ függetlenségét; addig észrevétlen részvénytársasággá alakították át, s a nép nincstelenként ébredt. Alapította: a Magyar Országgyűlés, 1989-ben. Alapszabálya: a Rózsadombi Paktum (1989. március 15.) Kikiáltotta: Szűrös Mátyás (MSZP) első köztársasági elnök, 1989. október 23-án. Jogi helyzete: egyszemélyes részvénytársaság Tulajdonosa: az Egyesült Angolszász Világállam, Royal Society, London. Vagyonkezelője: a Magyar Országgyűlés (képviseletében: az ÁPV Rt.). Az Rt. elnöke: Charles Windsor főherceg, Anglia, Wales. Az Igazgatóság tagjai: Charles Windsor, Mádl Ferenc, Alan Greenspan, James Wolfensohn, David Rockefeller, Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski. A Felügyelő Bizottság elnöke: George Soros. Az F.B. tagjai: George Soros, Tom Lantos, Pierre Moskovici, Surányi György, Boross Péter. Könyvvizsgálók: Deloitte & Touche, Arthur Andersen, KPMG. Az Rt. ügyvédje: Baker and Mackenzie, képviselője: Martonyi János. Ügyvezető Igazgatója: Orbán Viktor, akit 4 év után puccsal leváltottak. Ügyvezető kormánya: fedőnevet változtatott ügynökök hálózata (Co-Nexus). Jegyzett tőkéje: 1 (azaz egy) amerikai dollár (USD), világbanki hitelből. Bejegyezve: a Caiman Islands cégbírósága által, 1991-ben. A Magyar Köztársaság Rt. nyitó és záró vagyonmérlege milliárd dollárban, folyó árfolyamon Megnevezés 1990. I. 1. 2000. XII. 31. Befektetett eszközök (állami tulajdonú működő tőke) n Álló tőke 60 6 n Forgó tőke - 20 Eszközök összesen 60 26 Jegyzett tőke (jelképes!) (1 USD) (1 USD) Tőketartalék 40 - 74 Saját tőke összesen 40 - 74 Kötelezettségek (külső és belső államadósság együtt) 20 100 Források összesen 60 26 --------------------------------------------------------------------------------------------------- Mert 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltást követően (ám még a kampányszerű privatizáció előtt!) a nemzetállam még szinte hiánytalanul rendelkezett a működő tőkéjével, ami a privatizáció után (mára) az eredeti vagyonnak mindössze a 10 %-ára (60-ról 6 Mrd USD-re) apadt, mint kvázi eladhatatlan (csőd)portfolió. Mert 1990-ben az országnak már egyáltalán nem volt deviza-tartaléka, ám mára cca. 20 Mrd USD tartalékunk halmozódott fel a multinacionális tőkebefektetések garanciális fedezeteként, ami sajnos idegen aktíva. Eszközeink értéke tehát 10 év alatt kevesebb mint a felére olvadt. Az Rt. jegyzett tőkéje (1 USD) már csak azért is „jelképes” értékű, mert ugyan ki „jegyezne” többet egy olyan részvénytársaságért, melynek a goodwill-je, az üzleti értéke alig több, mint nulla. Másrészt - mint a további számokból is jól látható - jegyzett tőkénk amúgy sincsen, hiszen a tőketartalékunk (40 Mrd USD) a rabló privatizáció következtében eltűnt, miáltal a saját tőkénk értéke (- 74 Mrd USD) súlyos negatívumba fordult át. Mindezeknek az az oka, hogy az eredeti célt - mi-szerint a kommunizmustól örökölt 20 Mrd USD külső államadósságot a nemzeti működő tőke teljes körű eladása révén kell visszafizetnünk - nem sikerült meg-valósítani. Olyannyira nem, hogy az államadósságunk immár a 100 Mrd USD-hez közelít, - noha minden használható profittermelő vagyontárgyunkat értékesítettük. Mert ma már nincs semmink, csak adósságunk, s még a puszta föld... A Magyar Köztársaság Rt. fenti nagyvonalú könyvviteli mérlege egy olyan tőke-szegény, a végletekig eladósodott, tönkrement társaság képét mutatja, amelyet a hitelezői már a felszámolás sorsára ítéltek. Valahol már készülődnek a végrehajtók; hamarost kilakoltatnak bennünket szűk kis otthonainkból, elárverezik a földjeinket - gyermekeinket gyámság alá veszik, s beíratják őket a másság valamelyik multikultúrális kollégiumába. A szabadon választott ügyvezető igazgatót pedig választási vereségbe, önkéntes száműzetésbe, amnéziás polgári körözésbe kergette a Szupranacionális Hatalom Hálózatának (korábban: Szabad Kezdeményezések Hálózata) kormánya.