Czike László

A magyar nemzet legsürgősebb tennivalói                   a királyság mielőbbi visszaállításáért

1.

A Bajnai-kormány lemondatása, az Országgyűlés felosz­latása.

2.

A „rendszerváltó” pártok feloszlatása, az uralkodó po­­li­ti­kai-pénz­ügyi elit és tanácsadóik leváltása, veze­tőik tételes va­gyo­ni el­számoltatása és – szükség esetén - büntető felelősségre vonása.

3.

Népszavazás kiíratása - a működőképes és történelmileg legitim államforma (a demokratikus király­ság) létrehozására.

4.

Demokratikus királyság kikiáltása a Szent­ko­ro­na-tan alapján, a történelmi alkotmány és jogrend helyreállí­tá­sá­val. Magyarország mindenestül (termőföldjével, minden termelő és improduktív va­gyoni elemével, lakóival, stb.) a Szent Korona tulajdona.

5.

Származására nézve is legitim (bizonyíthatóan árpádházi) ma­gyar Ki­rály je­lö­lése, erős pre­zi­den­­ciális (pl. törvényi vétó) jogkörrel fel­ruházva.

6.

A Nemzetgyűlés azonnali összehívása, a Király megválasztása.

A kétkamarás parlament felállítása érdekében az országgyűlési vá­­lasztások kiírása, a – visszahívható - egyéni képviselők megvá­lasz­tására. A felsőház tagjait, képviselőit a Király jelöli.

7.

A független, szabad, önfejlődésre képes, önfinanszírozó Magyar­or­szág létét nem megfelelően szolgáló nemzetközi szerződések, po­li­tikai és hitelszerződések azon­nali felmondása.

Ezen belül:

    7.1. Az állami adósságszolgálat feltétel nélküli, maradék­talanul teljes és azonnali felmondása, a fiktív külföldi uzsorahi­telek bármikori visszafizetésének megtagadása.

    7.2. Kilépés a Nemzetközi Valutaalapból és a Világbankból.

    7.3. Kilépés a NATO-ból.

    7.4. Kilépés az Európai Únióból.

    7.5. Kilépés az Atlanti Tanácsból.

8.

Az 1990. előtti „társadalmi (kollektív népi) tulajdon” – egyenlő (kö­zös) hasz­nálati jogként való – helyreállítása; közbülső lépés­ként a működéshez szükséges alapvető nem­zeti vagyonelemek (termelő­tő­ke, föld­tulaj­don, közszolgáltató vállalatok, bankok, stb.) azon­na­­li visszaállamosítása.

9.

A Magyar Nemzeti Bank, legfőképpen a jegykibocsátó monopó­lium visszaállamosítása. A MNB a magyar állam, a magyar nép bank­ja. Új, kamatos-kamatoktól mentes magyar forint kibo­csátása, mely­nek kizárólagos, élő fedezete a magyar gazdaság tel­jesítménye.

10.

A magyar állampolgárság feltétel nélküli megadása min­den, a ha­tárainkon túl élő, magyar embernek. A magyarok természetes (és geopolitikai) hazája nem az Európai Unió, hanem a Kárpát-medence.

11.

A külföldi katonák (fegyveresek) azonnal hagyják el hazánk te­rü­le­tét, a külföldön állomásozó (vagy harcoló) ma­­gyar katonák pe­dig azonnal térje­nek haza.

12.

A HUN-ÚNIÓ létrehozása, amelynek természetes, teljes jogú tagja minden hun-magyar, aki él e széles nagyvilágon.

13. (+ 1)

Mindezek (1-12.) megvalósításának szükséges, ám nem elégséges feltétele, hogy a magyarság előtt széles (minél teljesebb) körben, minél előbb lebbenjen fel a fátyol, hulljék le a lepel mindazokról a világpolitikai érte­lemben is jól szerve­zett, grandiózus, ám alantas „törzsi” ösztönök­ből fa­ka­dó – s főként „magyar janicsárokkal” vég­re­hajtatott – ha­zug­sá­gokról, égbekiáltó gazságokról, jogtipró tranz­akciókról, töme­ges meg­vezetésekről, kor­rup­­ciós (üzleti és politikai) összeesküvé­sekről, melyeket összefoglaló, álszent/sztereotip kife­je­zéssel élve „rend­­szer­vál­tás­nak” illik/szokás nevezni. Vagyis: de­rüljön fény mindazon csel­szö­vések valós indítékaira, összes kö­rül­ményeire és konkrét megvalósítására; sőt, mindazon személyi összefüggésekre is, amely történések/motívumok végül oda vezet­tek, hogy ma Ma­gyarország kifosztva, vagyontalanul, a végletekig eladósítva, a gaz­­dasági és erkölcsi felemelkedés minden reális re­ményétől meg­fosztva, pőrén áll a világ ítélőszéke előtt. Hogy a ma­gyar nép egyre többet gürcöl, mégis egyre rosszabbul él, mert a külföldi eredetű (még a pri­va­tizá­ci­óval együtt importált) kizsák­mányolás foka mind merede­kebb, s mindegyre csak nő. Itt van az ide­je, hogy amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről kia­bálva hirdessétek, mert ti­tok nem maradhat leleplezetlenül.

Egy 10 milliós népet nem lehet kvázi „felülről”, deduktív logikával kifundált dodonai – hamis és hazug – párt-ígéretekkel vezetgetni, s bevezetni a sűrű-sötét kerek, „uniós-világbankos-valutaalapi” er­dőbe, ahonnan többé nincs valós kivezető út. Egy népet nem lehet kvázi „felülről”, kézi vezérléssel, és rögeszmés elit-fantazmagóriák alapján, a tudta nélkül, sőt, az akarata ellenére boldogítani. Itt az idő, hogy végre mindö­rök­re véget vessünk a titkos politi­kai társaságok, páholyok és lo­vagren­­dek búvópatakként kúszó rému­ral­mának, „grandiózus/glo­bális” mesterter­veik megvalósításának, amelyek titkos végkifejlete – ez a végső céljuk! - a ma­gyar nemzet és Ma­gyarország teljes és maradéktalan fel­számolása.

                                       Magyarázatok

Mi, magyarok - még a „nemzetiek” is -, igen kü­lönbözők vagyunk, eltérő genetikus adottságokkal. Eltérő családi és tár­sa­dalmi meg­ha­tározottságban születtünk, sokfé­le­képp szoci­a­lizálód­tunk, majd a legkülönbözőbb iskolázott­sá­got (általános műveltséget és szak­ké­pesítést) megsze­rez­ve kap­cso­lódtunk bele a társadalmi munka­meg­osz­­­tás­ba. Még a legalapve­tőbb filozófiai, történelmi és po­li­tikai fogalmakról is eltérően gondolkozunk, ezért célszerű az ál­talam 13 pontban összeállított stratégiai posz­tulátu­mokhoz rövid magyarázatot fűznöm, annál is inkább, mert az avatatlan olvasó – ki a beavatott? – számára ezek némelyikében több, ta­lán meglepő logikai fordulat is szerepel…

Sorsfordító időkben – remélhetőleg most épp ilyen időket élünk! -, amikor a sorsfordító történelmi esemény évfordulója dátum sze­rint elkövetkezik; az írástudók legott a klaviatúra fölé hajolnak, és ne­ki­állnak „spontán programpontokat” írni, pa­pír­ra vetendő mind­azokat a legsürgősebb kívánalmakat, melyek tel­jesülése/telje­sí­té­se ne­tán jobbra/jobbikra fordítaná a fokozódó magyar balsor­sot.

Az ilyen „pontgyűjteményekkel” az alábbi „gondok” fordulnak elő:

A/ A „stratégiai” pontok között nincsen logikai összefüggés.

B/ A programpontok nem körvonalaznak konzisztens koncepciót.

C/ Az író eltéved, elvész a másodrangú fontosságú részletekben.

D/ A pontok nem épülnek egymásra, nem képeznek rendszert.

E/ Nem elégítik ki a legkisebb közös többszörös követelményét.

F/ Nem ad sem minimális, sem maximális cselekvési programot.

G/ Inkább megosztja az olvasókat, mintsem integrálná őket.

H/ Sem követhető stratégia, sem taktika nem olvasható ki belőle.

I/  Tértől s időtől elrugaszkodott, önkényes ideákat fogalmaz meg.

J/ Megfeledkezik a történelem Istentől eredő konvergenciájáról.

K/ Megfeledkezik az adott történelmi és geopolitikai realitásokról.

L/ Szűk, „elit”-csoport érdekeit fejezi ki, hímes álruhába bújtatva.

A fenti program – reményeim szerint – nem esik a leírt hibák­ba.

Programot csak olyat szabad, érdemes írni, amely minden „meg­le­pő­­sége” ellenére megvalósítható, mi több, az egyetlen valós re­mény­sugár. Mindamellett, hogy egyesíti a nemzet legjobb erőit egy o­lyan ma­gasabb célért, amely közös nevezőként, valós esélyt ad­hat a meg­újulásra. Fogjuk hát meg egymás kezét, és figyelmesen gondoljuk át a mai helyzetet! Ez a mostani li­berális áldemokrácia, ez a szemfényvesztő ragadozó kapita­lizmus soha nem felelhet meg a ma­gyar léleknek; sőt, a normális emberi élet nél­kü­lözhetetlen feltételeit sem biztosítja, mi több: kiirtja a magyart. 

Vissza kell térnünk a gyökerekhez; olyan történelmi alapokhoz, társadalmi rendszerhez, amelyben rombolás helyett békés építés folyt, társadalmi béke uralkodott: működött az ország. (Mert ma semmilyen rész-vonatkozásban sem működik. Csak vonaglik, ha­ló­dik, agonizál – maximum: vegetál.) Ám még­sem térhetünk vissza Ádámhoz és Évához, noha jól tudjuk, a Kígyó (vö.: Trianon) meg­jelenésekor romlott el a számunkra minden; - így egyelőre most egy olyan történelmi „etalont” kell választanunk, amely még aktu­á­lisan helyreállítható.

A pontokhoz az alábbi, rövid magyarázó megjegyzéseket fűzöm:

ad1.

Ennyi, és nem több. A magyar nemzet megújhodása csak keresz­tény erkölcsi alapokon képzelhető el, s nem a talmudista – szemet szemért, fogat fogért – elvek alapján. Jézus Krisztus soha nem áll­na „bosszút” a bűnösökön, csupán igazságot tesz. Az anyagi el­számoltatás természetesen egy másik ügy (lásd: lejjebb).

ad2.

A magyartól alapvetően idegen a Háttérhatalom által ránk erőlte­tett „többségi” – való­já­ban bolsevik – áldemokrácia, amely a társa­dalom elektronikus agymosó-tudatmódosító „megdolgozása” után „demokratikusan” közhírré teszi az Országgyűlés „többségi” dön­té­seit, hogy a Föld márpedig egy lapos tányér, és egyébként „Fűre lépni tilos!”. Francis Fukuyama tanaival szemben: „Eppur si mu­ove!”. A hamis rendszerváltás – amelyben valójában csak az ilyen–olyan titkos ügynökök tökéletes és maradéktalan hatalom-átmen­tése valósult meg, más semmi – pártjait fel kell oszlatni, mert ezek képezik a hatalomátmentők újjászerveződő, titkos búvóhelyeit.

ad3-4.

A királyság visszaállítása csak népszavazás útján lehetséges. Ami azt jelenti/jelentené, hogy formáli­san visszaté­rünk az alkotmá­nyos királyság – ez volt az utolsó, még jól műkö­dő államformánk – államformájához; ámde azzal a lényegbevágó kiegészítéssel, hogy ez az államforma a Szentkorona-tan alapján ezúttal a valódi de­mok­ráciát fogja megvalósítani, amelyben a Király nem egy újabb telj­hatalmú diktátor, hanem a parlamenti demok­rácia rendel­te­tés­szerű működtetésének szakrális felettese, legfőbb egyszemélyi el­lenőre. Olyasvalaki, aki megfellebbezhetetlen szár­ma­zásánál fog­va garancia arra, hogy Magyar­országon soha többé nem valósul­hat meg a törvénytelenség, a hazugság, a csalás és a káosz is­ten­tagadó, igazságtipró rémuralma. A szakrális királyság egyrészt ga­rancia arra, hogy bolsevik (51 %-os) többséggel nem tagad­ha­tók le az égről a csillagok, mert a Király minden ilyen és ha­sonló „többségi döntést” hivatalból megvétóz, megsemmi­sít; másrészt arra, hogy Magyarország vagyona (földje, víz­kincse, GDP-je, stb. többé semmilyen „privatizációs” trükkel  nem idegeníthető el, mert a magyar vagyon, a magyar érték a Szentkorona közvetítésével szakrális, isteni védelem alatt áll.

ad5.

Az Árpád-ház családfája nem halt ki. Ellenőrizd pl. az interneten. A „szakmaiságot” illetően itt jegyzem meg, hogy a Királytól „csak” azt várjuk el, hogy a leszármazása (a vérvonala) bizonyítottan ár­pádházi legyen, és ő maga vállalja, hogy mértéktartó és igaz­ságos lesz; hogy méltó folytatója legyen árpádházi királyaink szak­rá­lis hagyományának, vagyis a magyar nép, a magyar nemzet szak­rális szolgálatát tekintse élete céljának, égi küldetésének. Nem „szükséges”, hogy történész, ügyvéd, közgazdász, bankár legyen a magyar királyi trón várományosa. Reformközgazdász ellenjavallt…

ad6.

A Királyt csak a Nemzetgyűlés jelölheti, s a Nemzetgyűlés javasla­ta (jelölése) alapján kiírt népszavazás választhatja meg. A Nemzet­gyűlés maga a magyar nemzet legelismertebb, feddhetetlen képvi­selőiből, köztiszteletben álló személyiségeiből áll majd össze. Ügy­nö­kök, az ál-rendszerváltás bárminemű szereplői, megvalósítói, ha­szonélve­zői és a titkos társaságok tagjai természetszerűleg nem le­hetnek a Nemzetgyűlés tagjai. A kétkamarás parlament össze­té­telét, műkö­dési rendjét megválasztás után a Király és a Nemzet­gyű­lés együt­tesen dolgozzák ki, határozzák meg.

ad7.

Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életét gúzsba kötik a különböző nemzetközi szerződések, amelyek felmondása nélkül Magyarország haldoklása a végtelenbe nyúlik, és amelyek alapján az ország gyarmatosító célú felszámolása folyamatosan zajlik, és záros határidőn belül elkerülhetetlenül végbemegy. Ezért az alap­ve­tően és meghatározóan előnytelen (egyoldalú) szerződé­se­ket fel kell mondanunk. Ki-ki magában döntse el, hogy az alpontokban említett szervezetektől, szerveződésektől Magyarország és a világ ma­gyarsága eleddig mi jót kapott, s perspektivikusan még mi jót kaphat. Véleményem szerint semmit. Sőt, az ezen szervezetek­ben való tagságunk mostanáig csupán hatalmas gazdasági (pénzügyi) és politikai tehertételt jelentett Magyarország számára, mivel ezek a szerződések „ész­re­­vétlenül” mindenestül elvették Magyarország teljes függetlenségét, zenés kísérettel biztosították kifosztásunkat.

A Magyarok Szövetsége kunszentmiklósi gyűlésén – 2009. február 7. – Vukics Ferenc elnök a következőket mondta, egy résztvevő úr kérdésére. Kérdés: „Mi lesz azokkal a szerződésekkel, nemzet­közi szervezetek-béli magyar tagsággal, részvétellel, amelyek ma az ország kifosztását irányítják?” – Vukics válasza: „Ami jó a ma­gyaroknak, jó Magyarországnak, abban részt veszünk, ami nem jó, abban nem veszünk részt. Ezentúl ez így lesz.”

Úgy legyen!

ad8.

Az Antall és a Horn érában 80 %-ban megvalósult, és a mai napig meg nem szűnő kampányszerű állami privatizáció alapvetően tör­vénytelen, nyilvánvalóan elképesztő jogtiprás (volt). A leváltott Ká­dár-rezsim elvitathatatlan vívmánya volt pl. a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdona, a teljes foglalkoztatottság (a létbiztonság), az in­gyenes állami oktatás és az ingyenes és általános társadalombiz­to­­sítás (orvosi ellátás). Ezeket a szerzett vívmányokat meg kellene őrizni, ha nem is maradéktalanul abban a formában, ahogy’ 1990 előtt volt. A társadalom kollektív tulajdonát képező működő tőkét a (hamis) „rendszerváltó” kormányok egy tollvonással, bármifajta felhatalmazás nélkül ellopták, s egy tál lencséért „eladták” a multi nagytőkéseknek, amely tőkés társaságok tartják fenn és el a gyar­matosító világállamot (olvasd: Korten). Ma semmink nincs, amiből pl. az állami adósságszolgálatot s emellett az ország gazdasági nö­vekedését, a megélhetésünket ki lehetne termelni, mert már min­den haszon a nemzetközi nagytőkéé. Kamatos kamat és profit for­májában évi min. 15 milliárd USD összegű haszon áramlik ki az országból, amelynek teljes egészében a magyar jólétet, a magyar fejlődést kellene (kellett volna) szolgálnia. Az „ál-rendszerváltás” fő célja épp’ az volt, hogy a magyar termelőtőke, a magyar piac meg­szerzésével végleg eladósítsák Magyarországot, hogy azután fel is számolhassák. 1990-ben Magyarország rendelkezett a teljes nem­zeti vagyonával (cca. 100 milliárd USD), és emellett „volt" 22 milli­árd USD kitalált (papíron kreált) adóssága. Ma semmi vagyonunk nincs, és mintegy 250-300 milliárd USD értékű az a nemzetközi tőke, amely évente átlagosan 6-8 % átlagprofitot realizál nálunk. Az országos közüzemek és a bankok horribilis árakkal működnek és az élen járnak Magyarország kifosztásában.

Vissza kell őket államosítani!

ad9.

Ma a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok – fiktív – külföldi hitelpénzből finanszírozzák a magyar állami költségvetést, a teljes magyar gazdaságot, a lakossági hiteleket (tehát mindent!); a kamat azonban, amit kőkeményen beszednek, valóságos pénz. Magyarország erősödő kifosztása éppen a külföldi hitelek kamat­mecha­nizmusán alapszik. A MNB, működésének lényegét tekintve ma a nemzetközi bankok, bankárok – Világbank, IMF, London, Wall Street, Basel, Frankfurt, stb. – leánybankja, s nem hazánké. „Vissza” kell tehát államosítani, vissza kell venni a kamatmentes magyar valuta kibocsátásának a monopóliumát, majd új, kamat­men­tes forintot kell kibocsátani. Az állami hitelekkel pedig tőzsdei spekulációk helyett a ma­gyar produktív termelést kell finanszíroz­ni.

ad10.

Egyrészt jóvá kell tenni a 2005-ös bűnös mulasztásunkat, más­részt ugyanolyan jogokat kell adni a trianoni békeszerződés miatt a ha­tárainkon kívül rekedt magyaroknak, mint a határokon belül élők­nek. Természetes joguk, hogy részt vállalhassanak az ország jövőjének aktív megteremtésében. Ők a mi géntartalékunk…

ad11.

Magyarország népe békét akar. Békés életet, békés önfejlődést.

Semleges állam akarunk lenni, kívül a nemzetközi viszályokon.

Saját, országvédő, nemzetvédő hadsereget akarunk, külföldiek je­lenléte, és külföldi hódító „feladatvállalások” nélkül.

ad12.

A hun-magyarság világméretű összefogását, fokozatos gazdasági, lelki és szakrális egységesülését akarjuk – függetlenül attól, hogy nemzettársaink most épp’ melyik országban élnek, vagy kénysze­rülnek élni. A szétszóródott világ-magyarság szakrális küldetése a rokon népek lelki integrációjának elősegítése; s nem a pénzural­mi világkáosz tovább növelése egy központi világkarám fel­építésével. Mi, magyarok, ebből nem ké­rünk! Sem a világkarám felépítői, sem a haszonélvezői, sem egyszerű lakói vagy (kamat-, bedolgozó) rab­szolgái nem kívánunk lenni. A hun-magyar nép az égi béke köve­te, nem a (világ)háborúságé.

A 13. pont önmagáért beszél.

Vác, 2009. május 11.

                                                                Czike László