Czike László

                                     Kényszerpályán a Világ 
                                  (visszatekintő elemzés)   

A matematika függvénytanából ismerjük, hogy nagyon sok olyan görbe is létezik, melyek viszonylag hosszabb kezdeti szakasza olyannyira megegyezik, egybevág, hogy még szinte meg sem különböztethetők egymástól. A görbék hosszabb távon eltérő meredeksége csupán a megoldó képlet alapján elvégzett függvény-analízis, a differenciál-számítás segítségével állapítható meg.
A meredekség mértéke és iránya azután már feltárja a görbe konvergenciáját.
Tegyük fel, hogy az emberiség önfejlődése a homo sapiens megjelenésétől a mai világunkig egy kvázi egyenes vonalú trenddel írható le, ami a tudósok és hétköz-napi emberek számára egyaránt azt a hamis látszatot kelti, mintha csak a fejlődés örökké töretlenül ívelne a végtelenbe; a plafon egyedül a csillagos ég.
Még tovább fejlesztve a szimbólumok rendszerét, könnyen beláthatjuk, hogy az idő bizony gyorsul - lassanként semmire nincs már időnk! -, ami viszont már azt a látszatot kelti, mintha tehetetlen kapálózásunk ellenére is gyorsuló szabadeséssel zuhannánk valami ismeretlen mélység (vagy magasság) távoli fókusza irányában; vagyis hát igencsak megnőtt a trend meredeksége...
Tegyük fel, hogy az emberi technikai civilizáció ‘életvonala’ (hasonlat a tenyér-jóslásból) nem egyenes, hanem aszimptotikusan konvergens bizonyos ismeretlen erőközponthoz; s csak az a kérdés, hogy éppen a leszálló, vagy a felszálló ágban vagyunk, haladunk-e?! Mert a ‘fejlődésünk’ mindenképpen exponenciális!
A szimbolikát most már a vallási, filozófiai síkra átemelve; képzeljük el, hogy az eddig végtelen egyenesnek hitt trendvonal valójában egy görbe, amiről még nem tudjuk, parabola-e, vagy hiperbola; mert nem ismerjük a képletét... Tegyük fel, hogy a parabola-változat az Istenhez, az örök élethez - a hiperbola görbéje pedig a Sátánhoz, az örök halálhoz vezet! Minden csak a képlet felismerésén múlik...
A görbénk irányultságát, ‘végkifejletét’ előre nem ismerhetjük, ám a meredeksége visszavonhatatlanul, érzékelhetően fokozódik. Valami nagyon gyorsan közeledik! De a megoldó képletből eredő ‘megoldás’ negatív értelmezési tartománya (ti. a Sátán!) merő képtelenségnek tűnik... 
Sohasem fogjuk megtudni, vajon a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. Vagyis hogy a görbe meredekségébe van-e belekódolva a kollektív sorsunk, vagy a mi szabad akaratunk, tehát magunk csinálta történelmünk idézi-e elő az ‘életgörbénk’ felfelé ívelését, avagy tragikus lekonyulását?! Könnyű megoldás lenne a praedestinációra ‘fogni’ mindent, amivel a Teremtés és a Gondviselés összes erkölcsi felelősségét Isten nyakába varrhatnánk. Eleve meghatározott képlet ugyanis nincs. Más kérdés azonban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikortól már nem csak a gyorsulás, de annak a mértéke, sőt, még az iránya is felismerhetővé válik; - attól kezdve bizony ‘nagy baj van’, mert a képlet ‘kőbe vésve’ tűnik elő... Innen kezdve ugyan lehet még elemezni, siránkozni, mosakodni, magyarázni, mellé beszélni, fogadkozni, ködösíteni, jópofáskodni - de változtatni már nem.
Kényszerpályára lépett a Világ!

Az I. Világháború akár csupán fatális véletlen is lehetett; bár már feketén-fehéren megmutatta, hogy akár egyetlen pisztolylövés történelmet csinál, és úgy megrázta az egész földgolyót, hogy a Világ ténylegesen kitért a hitéből.
A II. Világháború viszont már valóságos előregyártott rituális rejtély. A holocaust tragikus egyedisége éppúgy nem tagadható, mint ahogy a bibliai gyökerek is hát-borzongató pontossággal felismerhetők, azonosíthatók. Az emberi fejlődés ekkor paranoid-skizofrén irányt vett, amúgy általánossá is vált a le-és elhallgatás...
Azután pedig már egymást érték a vadabbnál vadabb történések.
J. F. Kennedyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét dallasi látogatásakor több lövéssel meggyilkolta L. H. Oswald, aki igen gyanús orosz kapcsolatokkal (CIA-KGB?) is rendelkezett; majd J. Ruby a börtönben hasba lőtte, és ő is meghalt.
Nemsokkal később az elnök öccsét, az igazságügyminiszter Robertet is magányos merénylő (Sirhan-Sirhan) lőtte agyon; - mindmáig nem tisztázott egyik gyilkosság háttere sem...
II. János Pál (lengyel) pápa testébe a török Ali Agca eresztett öt pisztoly-golyót; ám a katolikus egyház fáradhatatlan feje nemcsak, hogy ‘tökéletesen’ felgyógyult, de még nyilvánosan meg is bocsátott potenciális gyilkosának. A bolgár kapcsolat elemzése révén kiderült, hogy a KGB volt/lehetett a megbízó.
Az egykori western-színész, Ronald Reagan elnök szintén majdnem ‘hősi’ halált halt, a tüdejét fúrta át egy magányos merénylő golyója, ámde felgyógyult, majd a ‘80-as évek második felében a csillagháborús fegyverkezési verseny tervszerű felgyorsításával gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetúniót és ezáltal egy-pólusúvá változtatta a világhatalmat; szintén magas, aggastyáni életkort érve meg. 
John Lennont, a legendás Beatles-vezért, a beat-korszak tán legnagyobb zenész-forradalmárát, aki népszerűbbnek hirdette magát Jézus Krisztusnál is; - újból egy magányos merénylő, egy pszichopata gyilkos öt (ez meseszám?) pisztolylövéssel lőtte agyon, közvetlenül newyork-i lakása kapujában... Hihetetlen történetek! 
Vagy mégsem? Mi folyik itt? - kérdezhetné egy másként gondolkodó, de már rég-óta senki nem kérdez semmit, ami mellesleg igencsak fura, árulkodó körülmény. Különösen akkor, ha hozzávesszük, hogy a közvélemény és a hivatalos történet-írás - oly ritkán, de most - egybehangzó véleménye szerint a merényleteket a XX. század szinte ‘legpozitívabb’ társadalmi személyiségei ellen hajtották végre, és a valódi indítékok máig-mindvégig megismerhetetlenek maradtak!
Negatív, gonosz figurák ellen soha, semmilyen gyilkossági kísérlet nem történt... Ez mellesleg nagyjából választ ad a „kinek áll(hat) érdekében?” kérdésére is. Ha ugyanis a merényletek kizárólag csak ‘jó emberek’ ellen irányulnak, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy a ‘megfelelő gyanúsított’ mindegyik esetben a Gonosz Lélek... Ennyi véletlen nincs; - a jók pedig bizonyosan nem irtják módszeresen a jókat!
Gyanúsan sok a fanatikus, magányos merénylő. Akiről azután mindig kiderül - hogy egyrészt ‘őrült’, másrészt semmilyen ‘szervezett kapcsolat’ nem küldte. Ha a média és az általa megvezetett közvélemény már kellőképpen kiszörnyülködte magát rajtuk; - megölik őket is, vagy eltűnnek a süllyesztőben, az ismeretlenség homályában, ahonnan jöttek. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az erő-szakos, terrorisztikus cselekmények ‘arra valók’, hogy kizökkentsék megszokott medréből a Világ folyását. Kizökkentsék, és egy másik, gonosz kényszerpályára állítsák. Az ezredforduló utáni események bebizonyították e kényszerpálya létét...

Azután 2001. szeptember 11-ikén egy ‘zseniálisan’ kitervelt és végrehajtott aljas terrortámadás következményeként szinte percek alatt ledőltek a manhattani világ-kereskedelmi központ (WTC) felhőkarcoló ikertornyai; - majd 2001. október 7-ikén Afganisztán amerikai megtámadásával, látszólag minden előzmény nélkül kitört a III. Világháború az ún. zsidó-keresztény nyugati civilizáció és az arab-iszlám világ között (lásd még pl. Samuel P. Huntington: „A civilizációk össze-csapása és a világrend átalakulása” könyvében). Úgy is, mint az USA, illetve a szintén ‘magányos merénylő’ Usama bin Laden képtelen konfliktusa. S a postán, levélben küldött töméntelen lépfene-baktérium (fehér por) formájában ismételten kivirult a birodalom paranoid-skizofréniája is. A Világ lakossága ettől kezdve - az államhatároktól igen, de a vallási hovatartozástól cseppet sem függetlenül - vég-érvényesen két tömbre szakadt: USA-pártra és Usama bin Laden ‘rajongóira’; bár a legtöbb állam hivatalosan a NATO mellé állt...
Most mindenki - gyarlók, esendők, földhöz ragadtak és végleg megvezetettek - gondolatai kényszerpályán mozognak; dönteni kell végre a jó és a rossz között. Az USA vagy bin Laden: nincs harmadik, vagy arany középút. A vigyorgó kurafi, a Köpönyegforgató úgy intézte, hogy most az egyszer, csak és kizárólag rosszul dönthessünk, mert mindkét út őhozzá vezet el. Sátáni pofájának a pillanatképe füstölve lángolt a falon, amint az egyik Boing becsapódott...

A kicsinyhitűek rettegése nőttön nő; - a rettegés a ragály, nem is a lépfene. Mivel csak az retteg, aki nem hisz; a Sátán végső vad rohammal törhet a világuralomra, mert a hitetlenség szökőárja hullámsírba dönt minden hívőt. „Győzni fogunk!” - ismétli naponta többször is Duplavé Bill, a Bozót-Gyuri, az Amerikai Egyesült Államok ügyeletes elnöke, hogy lelket öntsön a honfitársaiba s belénk. Valamikor rég még egyszerű volt a világ. Az évtizedekig ideiglenes szovjet megszállás idő-szakában össznépi meggyőződéssel vallottuk, hogy a szocialista tábor a jó oldal, míg a gaz amerikaiak a gonosz imperialisták. Ők viszont már akkor is biztosak voltak benne, hogy Amerika a világ legeslegszabadabb országa, míg a Szovjet-únió a Gonosz birodalma. Mindenki szabadon választhatott - akárhol is élt -, hogy a jó, vagy a rossz oldalára áll. Mára a helyzet végletesen bonyolulttá vált; miközben mi, NATO-tagok az egyedül létező jó oldal kizárólagos képviselőinek tartjuk magunkat, fel kellene ismernünk, hogy velünk szemben nem áll senki; - nincs ellenség, csak az ördög lidérces pillanatképe a ledőlő torony füstölgő falán.
Pontosabban: a terrorista Sátán közöttünk él, bennünk, az elménkben lakozik!

Nem sokkal az ikertornyok ledöntése után egy barátom azon véleményének adott hangot, hogy ezt a merényletet nem csinálhatták (csak) az arabok.
2001-ben a Parlament plenáris ülésén dr. Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője (immáron másodszor!) tette szóvá, hogy miközben az Országgyűlés terrorizmus-ellenes pénzügyi törvényeket, az USA utasítására szigorú, korlátozó intézkedéseket igyekszik bevezetni; - például: a pénzmosás megakadályozására  felszámolják az ‘anonim-bankbetéteket’ -, addig az állami készenléti távközlési (információs) rendszer (TETRA) technikai megvalósítására kiírt pályázatot az a MOTOROLA multinacionális társaság nyerte meg, melynek jelentős hányadban tulajdonosa a szaúd-arábiai bin Laden család! Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. „Micsoda világban élünk!” - tette hozzá. Utána megemlítette még, hogy a jelentősebb összegű pénzmosások hazánkban az 1990-es évek első felében már mind lezajlottak - úgy mint: privatizációk és bankkonszolidációk formájában...

Mintha a világ véglegesen szétesett volna; s a kétségbeesett maradék vagy hézag-pótló ‘nemzeti kormányok’ megalázó pótcselekvésként a lehullott morzsákat, a szerteszét szállongó pernyét kergetnék csak ócska-kis cirokseprűikkel, miközben a lényeg sziklabarlangi oxigén-elvonó neutron-bombaként lobbant szanaszéjjel...
A krónikus veseelégtelenséggel küszködő (nyilván rövidülő ciklusokban művese-kezelésre is szoruló) Usama (az Ezeregyéjszaka palackból kibújt dzsinnje) fürgén ide-oda mászkál összkomfortos katakombáiban, és időnként ügyesen el-elugrik a sűrűn becsapódó fürtös-bombák elől, majd sietve újabb interjút ad az Al Jazeera televíziónak, melyben dzsihádra, vagyis szent háborúra szólítja fel a világ összes muzulmánjait - a modern keresztes-háborút folytató keresztény-zsidó civilizáció ellen, mondván: „Addig, amíg egyetlen amerikai is él a Földön.”...
Nem bizonyos, viszont valószínű, hogy a tornyokat Usama döntötte le.
Nem biztos, hogy ő tervelte ki, de vélhetőleg ő irányította a végrehajtást.
Nyilván a MOTOROLA mobil-telefonjain, műholdjain, internet-világhálóján; - a VILÁG-TETRA Al-Kaida alrendszerét is sikeresen felhasználva az akcióhoz...

Az ikertornyok felrobbantása felért a világ rettegésének ősrobbanásával! Hogy az analógia teljes legyen; - még az a bizonyos háttérsugárzás is jelen van: tűzoltó-asztma és apránként terebélyesedő biológiai-pszichológiai hadviselés képében... Az egyetlen pillanatra sem megszűnő világ-rettegést a világ-média generálja; - valami titokzatos parancsnak téve eleget, amely a legmélyebb tudatból tör előre. Még 2001. november 11-ikén olvastam a közszolgálati televízió (M2) teletextjén, a nagyvilág kis híreiben (135. oldal), piros címmel ezt a hírt: Szabadkőműves Világkormány. A hír szerint új párt alakult Lengyelországban, ‘önvédelemből’, azért, hogy a Szabadkőműves Világkormány (amelyet Soros György és a szőrűek irányítanak) ne lophassa el (értsd: privatizáció) a lengyel nép kollektív tulajdonát. Lassan mindenki becsavarodik - bróker, vakoló vagy terrorista lesz...

„Az Antikrisztus háborúja huszonhét éven át fog tartani. A hitetlenek halottak lesznek, raboskodnak vagy elűzöttekké válnak; emberi testek, vér és vörös eső lepi be a Földet.” (Nostradamus)
S valakik már jelezték, hogy a lépfene után mindjárt jön a fekete-himlő...
„A számmisztika törvényei szerint New York város (a fényképen még iker-tornyokkal) száma 3, ami a büszkeséget, ambíciókat és a földi örömök szeretetét jelképezi; de azt is, hogy az ebbe a csoportba tartozók képtelenek gondolatokat és embereket hosszú időn át komolyan venni. Egyes gondolkodók szerint ez a jellemzés tökéletesen ráillik az USA divat-és pénzügyi fővárosára.” A világpénz fővárosa tehát - komolytalan. Egykor az élvhajhász, fajtalan Róma is így tűnt el...

Az ember egyik legnagyobb tévedése, hogy döntő jelentőséget tulajdonít minden eseménynek, a cselekménynek; s ezek összességének, az írott történelemnek. Az isteni gondviselés meghatározó jelenségei: a személyiségek, a próbatételek vagy az analógiák, - illetve a dramaturgia és a szimbólumok. Ilyen megközelítésben bizony merőben más értelmet kaphat a WTC-tornyok elleni merénylet. Az iker-tornyok a liberalizált világkereskedelem merészen az égbe törő jelképei voltak. Ledöntésükkel az akciót végrehajtó terrorista-hadúr magát a világkereskedelmet kívánta megdönteni; - azt a profit-éhes világrendszert, amely a mindennapokból kirekesztette az egy Istent. A Sátán tudja, hogy az anyagelvű, élvhajhász ember nem Isten ítéletétől, a kárhozattól retteg, hanem a haláltól, mert valójában nem is hisz a világ Teremtőjében, az üdvözülésben, a feltámadásban és az örök életben. A tornyok felrobbantásával, sőt, az állandósult baktérium-fenyegetéssel az ördög Amerika életének szerves részévé igyekszik tenni (tette) a növekvő rettegést, ami a kétségbeesett metodistákat végül tömeghisztériába, pánikba kergeti.
A WTC-tornyok ledöntése a beköszöntő bibliai Armageddon kezdő rúgása volt...

Amióta ténylegesen kitört a paranoid-skizofrén III. Világháború - amiről a világ-média csupán egyszerű, vidám terrorista-üldözésként tudósít -, gyakran nézem a CNN és a Fox News tévécsatornákat, hogy a saját szememmel is lássam, amint bilincsbe verve, pórázon (Szabadi Bélánkhoz hasonlóan) elvezetik a világ első-számú közellenségét, hogy a Szlobodán Milosevics melletti zárkába zárják, amíg a szupranacionális ítélőszék vésztörvényt nem ül fölötte. Nézem, elnézegetem a legkülönbözőbb világnemzetiségű, tökéletes angolsággal üzemelő hölgyeket 30 és 70 év között, kiknek valós életkorára maximum temperamentum-különbségeikből lehet következtetni - hiszen ráncaik egyáltalán nincsenek, ámde a fiatalabbak még tudnak mosolyogni. Hatvanéves, klónozott bemondógépek, - az örömtelen világ mosolytalan hírhozói. Mert a médiát is uralja a kortalan, szenvtelen, boldogság-hiányos, kegyetlen matriarchátus, amely az ifjakat Vietnam, Bosznia, Koszovo és  Afganisztán után most bizonytalanul hosszú évekre Irakba küldi. Mert a liberális világdemokrácia legfőbb ellensége a halál, az elmúlás, mely elől az ál-keresztény angolszász világ most fejvesztve menekül. S a hijackerek, a repülőgép-eltérítők, a merénylők és az öngyilkos robbantgatók azért legyőzhetetlenek, mert nem félnek a haláltól! Mert bizony a túlvilági élet, az üdvözülés - földi élet és halál kérdése.
Az elsőszámú közellenség - Usama bin Laden - helyett azonban a bosszúszomjas világ egy időre most még kénytelen beérni a frissen elfogott Szaddám Huszeinnel, akit előretolt balekként morzsolnak miszlikbe, hogy csökkentsék frusztrációjukat.
A verseny, a vesszőfutás folytatódik, nehogy végetérjen a monstre amerikai álom.

Vác, 2004. január 29.

                                                              Czike László